Nem az számít, amit tudsz, hanem az, csinálod-e, amit tudsz!

Maximálisan hiszünk az együttműködés erejében. Ha például egy házaspár mindkét tagja, egy férfi és egy nő egy irányba mozdul, közös erővel közös cél érdekében tevékenykednek, ha egyfelé húzzák a szekeret, bármit elérhetnek, amit csak akarnak. Senki nem állíthatja meg őket. Mégis hányszor látjuk a széthúzást, pedig általában tudják a résztvevők, hová vezet ez, értik az összefüggéseket, és mégis.

Nincs ez másképpen a sportban sem. A sikerhez a belső erőforrások használata szükséges. A belső akarat, szándék, kitartás, megbecsülés és a többi a szívben kell egyesüljön. A sportoló szívében, az edző szívében, a szülő szívében. Kívülről és egymás helyett, pláne egymás ellenében nem lehet akarni.

Szeretek együtt dolgozni edzőkkel, csapatokkal, részt venni a közös álmok és az oda vezető értékrend kialakításában, de ha egy edző a saját képességeiben hisz, ha úgy gondolja, bajnoksághoz, sikerhez segíti a csapatát a maga módszerével, nem akadékoskodom, nem erőltetem az együttműködést. Mert ebben az esetben többet árthatok, mint használok. Nem vehetem el azt az erőforrást, ami helyett nem tudok adni másikat!

Nyilvánvaló, hogy ostorozással, kényszerítéssel, manipulációval, mégoly kifinomult motivációs készséggel sem megyünk sokra. Ahhoz, hogy egy tehetséges fiatalból sikeres sportoló, bajnok váljék, ahhoz a tehetséges fiatalnak a belső erőforrásait fog kelleni mozgósítania. Ha képes erre, ha megtanulja, ha ráérez, sikeres lesz, ha nem, maximum középszerű.

Mi ugyanezt tapasztaljuk meg nap, mint nap az együttműködéssel kapcsolatban. Egy-egy előadás után mindig van néhány érdeklődő, szülők is, edzők is, akik nem titkolják, milyen hatást értünk el náluk. Többféle van.

  • Van, aki azt mondja, hogy hallotta ő már mindezt, de köszöni, hogy ilyen jól összefoglaltuk.
  • Van, aki hozzáteszi a magáét.
  • Van, aki vitatkozik, tiltakozik, kételkedik.
  • Van, aki panaszkodásra használja a helyzetet.
  • Van, aki a kifogásait fogalmazza meg.
  • Van, aki másra, másokra, a körülményekre mutogat.
  • És néha van, aki megkérdezi, mi a következő lépés.

Sokan azt szeretnék, ha úgy működnének a dolgok, ahogy számukra kényelmes. Ha maradhatna minden a régiben, már mint ami az ő szerepüket illeti. Mintha az eredményes módszerek, viszonyulások és tennivalók egy áruház polcain sorakoznának, és azt vehetnék le, ami számukra a legtetszetősebb.

  • Ez jó lesz nekünk, kérem, csomagolja be!

Nem az számít, amit tudsz, hanem az, csinálod-e, amit tudsz!

Belső akaratból, a saját döntésed következményeként, hittel. A Szülők Akadémiája programsorozatot azért hoztuk létre, hogy alkalmat adjunk ezeknek a belső döntéseknek a meghozatalára. Nem oktatni, pláne kioktatni szeretnénk a résztvevőket. Arra törekszünk, hogy ezek az alkalmak lehetőségeket teremtsenek arra, hogy valódi döntések szülessenek a szívekben. És ami azt illeti, egyre jobbak a tapasztalataink.

Köszönjük a résztvevőknek.

A valódi és a hamis életpálya

Előadásainkon rendszeresen találkozunk a kérdéssel: szabad –e biztatni a fiatalt a sport mellett való elköteleződésre?

Mostanában valahogy több alkalmunk volt igazán sikeres sportolóval találkozni, elbeszélgetni. A beszélgetésekben mindenhol előjött a sport és a tanulás viszonya. Hogyan oldották meg, vagy még inkább hogyan oldódott meg az edzés és az iskolai kötelezettségek összeegyeztetése. Hogyan döntötték el, mik a prioritások, kik döntötték el ezt egyáltalán. Megbántak-e valamit ezek közül a döntések közül, stb.?

Stábunk arra szánta rámagát, hogy szélesebb körben is informálódunk a kérdéskőrről, és az eredményeket közzétesszük. Természetesen. Megkérdezünk élsportolókat, és olyan sportolókat, akik nem kerültek az élbolyba. Megkérdezünk edzőket, sportvezetőket, pedagógusokat, és természetesen szülőket.

Ha a kedves olvasó valamelyik kategóriába tartozik, és van kedve hozzászólni a témához, kérjük, jelentkezzen e-mailben: szulokakademiaja@gmail.com. Elküldünk egy kérdéssort, és várjuk a válaszokat. Köszönjük.

Online kitölthető kérdőívek

Amikor elkezdődik valami, gyakran esetleges, nincs minden a helyén. Akad, ami kiszámíthatatlan. Ismerkedünk. Keressük a szót, keressük egymás tekintetét. A szándékot már megtaláltuk. Adott a vízió, jobbá tesszük, amit lehet. Közösen.

Tegnap a BVSC uszodában jártunk, a „Jövő Bajnokai” program budapesti rendezvényén, Lakatos Roland meghívására. Különleges élmény volt.

Nem mondanám, hogy ideális, azt mondom, különleges. És lelkesítő mindenképp. Köszönjük a fogadtatást. 

Optimális szellemi állapot

Az optimális állapot visszaszerzése és kialakításának gyakorlati teendői. A sorozat első részét tartottuk tegnap este a Bánka Sportközpontban tartott Szülők Akadémiáján. Ezt a kérdéskőrt alig érintjük a könyvben, ezért egy hatrészes sorozatot tervezünk a témában.

(Williams és Krane (2001) megfogalmazza, hogy a kiemelkedő teljesítmény eléréséhez szükséges optimális állapot nem magától adódik, hanem az élsportolók tehetségük fejlődése során megtanulják fenntartani azt. Az ideális mentális állapot és a teljesítmény között cirkuláris oksági viszony van, azaz kölcsönösen hatással vannak egymásra.)

A házi feladat egy háromhetes dicséret tréning, aminek lényege, hogy keressük és tegyük szóvá a dicsérhető helyzeteket, alkalmakat, míg a kritikától, bírálattól, tanácsoktól három hétig tartózkodjunk (aki a három hét után szükségét látja, bepótolhatja, amit elmulasztott). Nem könnyű feladat, de a kapcsolat jelentős javulása várható tőle, és ez a lehetőség sok szülőt látszott lelkesíteni. Roppant izgatottan várom a konkrét történeteket erről az időszakról.

Az előadás után rendszerint megkeres egy-két szülő konkrét kérdésekkel is, most is így volt, egy anyuka keserű panaszait hallgattam néhány percen keresztül. A fia szerelmes, és attól tart, elhanyagolja a feladatait, a sportot, az iskolát, a kapcsolatunk is romlik, és a lány sem az a fajta, akit a fiának kívánna.

Azt hiszem, ez alatt a pár perc alatt összefoglalta az anyák fájdalmát, amikor szembesülnek azzal, hogy kicsiny fiúk férfivá kezd válni. (Az apák fájdalma talán még nagyobb, amikor a lányukról derül ki, hogy bizony kerülgeti egy két büdös lábú kamasz.)

Hogyan engedjük? Mit engedjünk? Mikor engedjük? Megannyi költői kérdés, mert a legtöbb szülő érzelmeiben készen van a válasszal: soha, sehogy, semmit. Mintha az élet rendje az lenne, hogy a gyerek, gyerek marad, anyuci, apuci kedves játékszere, nem fejlődik, nem akar nemtetsző dolgokat, nem válik egyéniséggé külön célokkal, vágyakkal, reményekkel.

Tudom, hogy nehéz megállni, hogy ne álljunk elő a tanácsainkkal (nekem négy gyermek esetében kellett megküzdenem számtalan kihívással, sőt még most, felnőtt korukban is küzdenem kell. Magammal. A saját nézőpontommal. Azzal, hogy belássam, az ő élete az övé, joga van másképpen élni, mint ahogy én szeretném, pláne, ahogy én élek, éltem. Horribile dictu, még ahhoz is joga van, hogy elrontsa az életét. Az én dolgom, hogy mellette álljak minden esetben.

A bírálat, a kritika a kapcsolatunkat terheli meg, és mit érek azzal, ha jól kibeszéltem, ami a bögyömben van, a kapcsolatunk pedig tökre megy?

Amikor egy anya bírálni kezdi a lányt, aki annyira fontos a fiának, hibázik. Hiszen a fiúnak, aki tegnap még gyermek volt, nem létezik fontosabb dolog, mint hogy bebizonyítsa, elsősorban önmagának, aztán az egész világnak, hogy nem gyerek már, hogy férfi, mégpedig a legjavából. Olyan férfi, aki képes meghódítani egy lányt, és ezen keresztül elhiszi magáról, hogy az összes lányt képes meghódítani a világon. Mondhatom neki, hogy nem, nem vagy képes minderre?

Nem könnyű helyzet. Ajánlom a hasonló helyzetben lévő anyák és apák figyelmébe a dicséret terápia, tréning (nevezzük, aminek akarjuk) használatát. Segít megváltoztatni a látásmódunkat, végül is nekem segít abban, hogy helyesen lássak. Érdemes kipróbálni. A legfontosabb cél, amit el szeretnénk érni, hogy a szülő-gyerek kapcsolat szerető kapcsolat maradjon, amíg csak világ a világ.

Előadássorozat

Szülők Akadémiája – Ideális szellemi állapot

Január 8-án hétfőn, az év első találkozóját szervezzük. Ez a találkozó nem nyilvános, mégis örömmel mutatjuk be, hiszen azt tervezzük, hogy érdeklődő szülői közösségek számára más helyszíneken is megtartjuk, ha meghívnak minket.

Különleges, és nagyon fontos témát választottunk, amivel elkezdünk egy olyan sorozatot, ami hozzásegíti a szülőket ahhoz, hogy tevékenyen részt tudjanak venni gyermekük sikerének az alakításában:

Az ideális állapot létrehozása

Létezik egy ideális állapot. Egy ideális szellemi állapot. A lényege, hogy a kemény edzésmunka mellett, mindenki, aki eléri ezt az ideális állapotot, képes lesz kihozni önmagából a maximumot, és akár bajnok is lesz, sikeres is lesz.

Itt van igazán jelentősége a szülők támogatásának. Hogy ne fogjuk ki a gyerek vitorlájából a szelet, sőt!

Végigmegyünk lépésről lépésre, és ha Ön velünk tart, és követi a gyakorlatban is a megfelelő lépéseket, nem kevesebbet ígérünk, mint hogy ott ülhet majd az első sorokban, amikor gyermeke diadalmaskodik a sportpályán, és átveszi a legfényesebb érmeket.

A sorozat 6 egymásra épülő részből áll.

Williams és Krane (2001) megfogalmazza, hogy a kiemelkedő teljesítmény eléréséhez szükséges optimális állapot nem magától adódik, hanem az élsportolók tehetségük fejlődése során megtanulják fenntartani azt. Az ideális mentális állapot és a teljesítmény között cirkuláris oksági viszony van, azaz kölcsönösen hatással vannak egymásra.

A programot vezeti:

dr. Kalamár Hajnalka és Kabarcz Zoltán

Hogyan szeressem – A kinyilvánított szeretet hídja

Ha baj van a kamasszal

Bajban vagyok, mintha nem is az én gyerekem lenne, annyira megváltozott, mondja kétségbeesetten a 14 éves kislány anyukája. Csavarog, dohányzik, szerintem isznak is, és bármit mondok, lepereg róla. Csak veszekszünk, jobban mondva én üvöltözöm vele, ő vállat von, vagy bevonul a szobájába, becsapja az ajtaját maga mögött. Napnál is világosabb, hogy én vagyok a legfőbb ellensége. Nagyon féltem őt, hogy bajba kerül.

 

Hogyan szeressem? – A kinyilvánított szeretet hídja

Az elefánt hite

Tudod, az elefánt nagy és erős állat. És számára is fontos a szabadság. Amikor még kicsi, szabadon szeretne kószálni, felfedezni a saját világát, kipróbálni az erejét, a gyorsaságát, az ügyességét, szeretne játszani.

Amikor még kicsi, akkor úgy idomítják az elefántot, hogy durva kötelet vagy láncot kötnek a lábára, és rögzítik karóhoz, házfalhoz, fához, hogy ne tudjon elmenni. Amikor a kiselefánt szabadulna, menne, a kötél (vagy lánc) sérti a lábán az érzékeny bőrt, fájdalmat okoz neki, és nem engedi. Az elefánt tanulékony, és megtanulja a szabályt: amikor a lábán a bilincs, nem képes szabadon mozogni. Megtanulja ezt örökre. És később, amikor felnő, és már el tudná szakítani a kötelet, akkor sem próbálkozik. Elhitte, hogy nem képes rá. Gyakran már ki sem kötik, elég ha ráhurkolják a kötelet a lábára és az elefánt ott marad, ahol van. Ha azt hiszi, hogy nem képes, akkor valóban képtelen. Talán egy belső hang szólal meg benne, ami figyelmezteti: nem teheted! Nem tudod megtenni!

Az ember is hasonlóan viselkedik. Amikor még kicsi, amikor gyermek még, fiatal, szabad szeretne lenni. Kószálna, felfedezné a saját világát, kipróbálná az erejét, a gyorsaságát, az ügyességét. Játszana.

Amikor még kicsi, úgy nevelik a gyereket, hogy megértetik vele, hogy mit szabad és mit nem. Megtanulja, mivel haragítja magára a szüleit, az óvó nénit, a tanító nénit, a többieket. Megtanulja, hogy amikor ráparancsolnak, akkor nem teheti, amit szeretne. Megtanulja, hogy nem képes rá, és el is veszíti a képességét. Talán egy belső hang szólal meg benne, ami figyelmezteti: nem teheted! Nem tudod megtenni!

Azt tapasztaljuk, hogy minden sportoló, sőt minden ember, akivel találkozunk, legyen az gyermek, vagy felnőtt, sikeres vagy sikertelen, minden ember kevesebbre értékeli önmagát, mint amennyit valójában ér. Te is, és én is így vagyok ezzel. A te gyereked és az én gyermekem is így van ezzel. Korlátoztuk és korlátozzuk a képességeit, a lehetőségeit, és ennek ára van. A nevelésnek ára van. Óvatosan bánjunk vele!

Olyan jó nekem, hogy vagy nekem

Olyan jó nekem, hogy vagy nekem!

Mikor elfutott az utolsó ló,

s olyan üres már az egész lelátó,

és a vagyonom egy tízes lesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

Reggel együtt ébredtünk a feleségemmel, ráérősen ébredeztünk. Nem kellett kiugranunk az ágyból, kávéztunk, és csendben bámultunk ki az ablakon, miközben ez a zene szólt. Indítsd el, és hallgasd csak közben, miközben én beszélek kicsit! Vagy szakítsd meg az olvasást, és csak hallgasd meg a számot. Add át magad, érezd át, olvasni ráérsz majd utána!

Talán kicsit érzelgős, de szerintem nincs baj az eltúlzott érzelmekkel, szerintem a gondot inkább az okozza, ha nincs érzelem… de most ne erről beszéljünk!

Egy kapcsolat lényege nem a tökéletesség. Egy hosszú, szerető kapcsolat titka a megbocsátás, a másik elfogadása még akkor is, ha az nem éppen tökéletes. Én nem vagyok tökéletes, és Hajnalka időnként kézen kellett fogjon, és hazavezessen. És megtette mindig. Olyan jó nekem, hogy Hajnalka van nekem (Hiszem, hogy ez kölcsönös.)

Ahogy hallgattam a számot, és ott éreztem magam mellett a társamat, tetőtől talpig betöltött ez az érzés: Olyan jó nekem, hogy vagy nekem. Enélkül a biztonság nélkül semmit sem ért volna az életem, a kudarcaim elpusztítottak volna.

És ahogy hallgattam a számot, elképzeltem az egyik strófát csilingelő gyerekhangon énekelni. Vajon a gyerekeink így éreznek-e, miközben neveljük őket? Miközben számon kérünk, követelőzünk, rámutatunk a hibáikra. Vajon velünk énekelik-e: olyan jó nekem, hogy vagy nekem?

Eszünkbe jut-e, hogy nekik sem kell tökéletesnek lenniük? Átérezzük-e, hogy olykor fájnak nekik a szavaink? Hogy érzik-e a szeretetünk biztonságát? Tudják-e, hogy akkor is szeretve vannak, ha hibáznak? Hogy kézen fogjuk-e és hazavezetjük-e őket?

Hát csak ennyit akartam kérdezni. Elsősorban önmagamtól.

Kié a siker?

Interjú Kabarcz Zoltánnal a

„A nyerő hármas” című sikerkönyv egyik szerzőjével.

 

  • Arról írtok a könyvetekben, hogy a sportsikerhez a szülő – edző – sportoló harmonikus együttműködésére van szükség. Ugyanakkor sok sportsiker mögött közel sincs ilyen mértékű harmónia. Sok esetben az edzők tulajdonítják önmaguknak a sportoló sikerét, máskor a szülő ágaskodik, hogy mi mindent tett meg ő. Van olyan eset is, ahol csak a sportoló kerül reflektorfénybe. Melyik szereplő a legfontosabb?
  • Nézd! Én is sportoltam, sokszoros ifjúsági bajnok voltam, válogatott, ranglistavezető, csúcstartó. Nem emlékszem olyan versenyre, ahol kint lettek volna a szüleim. Egyre sem. És nyilván az edzéseket sem látogatták. Nem éreztem ennek a hiányát soha, de így utólag elgondolkodom. Mi lett volna ha? Mi lett volna, ha támogatnak, ha biztatnak, ha érezhetően mellettem állnak? Talán nem hagytam volna oly korán abba a versenyzést. Az én esetemben a siker, ha annak tekintjük egyáltalán, egyértelműen az edzőm munkájának a következménye. Hihetetlen sok hozzám hasonló kódorgó kölyökből nevelt bajnokot, céltudatos embert, győztes felnőttet. Az én példám az edzőm munkájáról és a szülő hiányáról szól. Persze más példák is vannak.
  • Tehát akinek nélkülöznie kell a szülői hátteret, az eleve hátrányból indul?
  • Azért ezt nem állítanám. A könyvünkben is mesélek arról, hogy Luca lányomnak éppen az én okvetetlenkedő jelenlétem vette el a kedvét attól, hogy sportoljon. Ó a szülők sokféleképpen tudnak ártani is. Találkoztam egy nagyon tehetséges kenussal. Minden képessége megvolt, hogy a legnagyobb magyar kenusok közé kerüljön. Édesapja azonban nem nézte jó szemmel a fia erőfeszítéseit. Szerinte a kenuval nem lehet pénzt keresni. És mi tagadás, volt is némi igaza. Ma a srác az apja vállalkozásában dolgozik, edzésre sem jár. Nem tudom, hogy boldog-e, az apja nyilván elégedett önmagával. Amit tudok, a fiú egész életében bánni fogja, hogy elszalasztotta az igazi sikereket, az igazi lehetőséget.
  • Az mondják, a lehetőséget arról lehet felismerni, hogy elment.
  • Keserű tapasztalatai lehetnek, aki ezt mondja, de nem tagadható a kijelentés igazsága. Én magam is sokat gondolkozom utólag, hogy mi lett volna, ha másképpen alakul a karrierem. A munkám lényege éppen ez: a lehetőséget akkor megragadni, amikor itt van. A sport hatalmas lehetőség a fiataloknak az egész világon. Sok ajtó bezárult, de a sport, mint lehetőség nyitva áll!
  • A könyvetekben sok személyes példát hozol. Szükséges a sportoló múlt ahhoz, hogy tanácsot tudjon adni valaki a versenyzőknek?
  • Nem tudom, hogy szükséges-e. Én örülök, hogy vannak személyes ismereteim. Hajnalka soha nem sportolt versenyszerűen, az ő szempontjai mégis ugyanolyan fontosak a könyvben. Az ő ismeretei, tudása nélkül mit sem érne az egész. Talán annyi a különbség, hogy tőle inkább a szülők kérnek tanácsot, hozzám pedig az edzők fordulnak inkább. De az is lehet, hogy ez csupán a habitusunkból ered.
  • Kiknek ajánlod inkább a könyveteket?
  •  Mindenkinek, aki segíteni akarja a sportolót. Valódi segítségre gondolok. Aki önigazolást keres, hiába olvasgatja. Azt remélem, hogy hozzá tudunk járulni ahhoz, ha akár egy edző, akár egy szülő valódi támogatást szeretne nyújtani. Arról beszélünk, hogyan tegye. Abban hiszek, hogy ha megfogadják a tanácsokat, kevesebbszer kell majd egyszer feltenni a kérdést: Mi lett volna, ha…?
  •  Kereskedelmi forgalomban nem kapható a könyv. Hogyan lehet hozzájutni?
  • Van egy Facebook oldalunk: A nyerő hármas. Ott megrendelhető akár kommentben, akár e-mailben. Postán kiküldjük a megadott címre.
  • Köszönöm a beszélgetést.
  • Én köszönöm.