Frászkarika

A frászkarika a magyar nép hiedelemvilágában, babonában a frász elhárítására készített eszköz.

Lehetett például sült tésztából készült kerek perec, amelyen átbújtatták a beteg gyermeket. A tésztához kilenc egymás utáni napon kilenc házból kellett a lisztet kérni. Az átbújtatás mintegy szimbolikusan ábrázolni akarta a betegségtől való megszabadulást, az újjászületést. 

Nagy híve vagyok a népi gyógyászatnak, mindenféle népi furfangnak, a varázslatos megoldásoknak is persze. Ezzel együtt nem arra akarlak rávenni, hogy most rögtön indulj a szomszédba lisztet kunyerálni, és arra sem, hogy állj neki kalácsot sütni. Ám a frászkarika jól illusztrálja azt a módot, ahogy eljuthatsz a megoldásig, például akkor, amikor kitör rajtad valamiféle frász, illetve negatív érzelem. Mert hát ilyesmi elő szokott fordulni olykor, ugyebár veled is.

Az első lépés (1.) Azonosítom az érzelmet. Fontos lépés. Általában az szokott történni, hogy azonosulok az érzelemmel, és úgy viselkedem, ami ebből az állapotból következik. Például dühös vagyok. A düh, egy érzelem. Ennek megfelelően kiabálhatok, megsértődhetek, elvörösödhetek, akár a guta is megüthet. A lényeg azonban az, hogy azonosítom az érzelmet. Mintha kívülről nézném magam: Nicsak! Dühös vagyok. Azonosítom az állapotot, amibe kerültem. Ebben a szituációban nem vagyok független az érzelemtől, valamilyen mértékben a hatalmába kerített már, de meg tudom állítani a terjedését azzal, hogy azonosítom.

Második lépés (2.) Elfogadom az érzelmet. Igen, kérem, dühös vagyok. Elkapott ez az érzelem, akár egy forgószél, nem látok a pipától, törni, zúzni szeretnék. Ez van. Nem örülök neki, de ez van. Mindegy, hogy jogos-e a haragom, vagy értelmetlen, ezzel most nem szükséges kínozni magam, még kevésbé érdemes bűntudatot kiváltani magamban ezzel kapcsolatban. Mással is előfordult már, most én estem ebbe a gödörbe.

Harmadik lépés (3.) Mit kezdek vele? Ez egy stratégiai lépés. Kiélhetem például a haragomat, tombolhatok, törhetek, zúzhatok, lehetek agresszív, szavakkal és tettekkel is akár, szabad folyás engedhetek az indulataimnak. A dühroham idővel elmúlik, végigfut és lecsendesül. Állhatok neki bocsánatokat kérni, jóvá tenni, amit okoztam, ha lehet. Ez az un. maladaptív stratégia, általában súlyos következményekkel, ráadásul ez a stratégia betegséghez vezet. A maladaptív stratégia megbetegít. Ez az a helyzet, amikor azonosulok az érzelmemmel, a düh és én egyek vagyunk. Az érzelem beépülhet a személyiségembe, és elfogadom azt, mint saját jellemző tulajdonságomat: én egy hirtelenharagú ember vagyok. Ne kezdj ki velem, ha jót akarsz! Engem könnyű felmérgesíteni. Hosszú listát tudok felsorolni, mi minden bosszant fel. És ezekben az esetekben jogosnak érzem a haragomat, az indulataimat, a viselkedésemet: a másik a hibás.

Ám kezdhetek vele mást. Választhatok adaptív (előrevivő) stratégiát is.

Negyedik lépés (4.) Nem vagyok azonos az érzelemmel. Ez egy kijelentés saját magam részére. Én nem vagyok egy dühös ember, csak van egy érzelmem éppen, amivel tudok mit kezdeni. Én vagyok a kompetens ebben a helyzetben, én tudok változtatni is. Nem számít, a másik fél mennyire hibás, mennyire felelős a kialakult helyzetért, nem erőltethet rám senki olyan érzelmet, amit én nem fogadok el. Egy probléma van, ahogy Popper Pétertől jól tudjuk, az érzelmek nem állnak akaratlagos irányítás alatt. Úgy tűnik, itt a vége. De nem.

Ötödik lépés (5.) A gondolataimat megválaszthatom. Ebben a kérdésben kompetens vagyok. Kiléphetek a helyzetből, és lépésről lépésre átalakíthatom a gondolataimat, a gondolkodásom tartalmát és irányultságát.

Persze kiélhetem a dühömet valamilyen elfogadható módon, bokszolhatok homokzsákot, csépelhetek erre a célra gyártott bábút, vagy ordíthatok teljes erőmből egy hangszigetelt szobában, ha éppen áll a rendelkezésemre ilyesmi.

Ez az állapot, amikor átbújhatok (például) a frászkarikán. A legegyszerűbb, mindenki által ismert módszer: háromig számolok. Ha nekem tízig kell számolni, az sem baj. Számolni mindenki tud. A gondolataim tartalma lassan megváltoztatja az érzelmeimet. Nem szükséges spontánnak lenni, nem egyéni tehetségen múlik mindez, fölkészülhetek konkrét helyzetekre konkrét gondolatokkal. Ha például a feleségemnek van köze a dühömhöz, elkezdhetem magamban sorolni a jó tulajdonságait. Figyelmeztethetem magam, hogy a szerelem, a szeretet azt is jelenti, hogy elfogadjuk egymás hibáit. Lehet, hogy most éppen ő a hibás, de holnap esetleg én leszek az. (Miközben egy ilyen eszmefuttatáson jár az eszem, az érzelmeim lecsillapodnak, és ha következetesen folytatom, képes leszek pozitív érzelem felkeltésére is. Jó érzelem például a hála. Bármiért lehetek hálás, amiért hajlandó vagyok hálás lenni. A hála elhatározás kérdése.) Ha a kamasz gyerekem miatt bosszankodom, gondolhatom azt (én sokszor mondtam el ezt magamban a kellő pillanatokban), hogy az unokák Isten ajándékai (lesznek), azért, mert kamaszkorában nem csaptam agyon a gyerekemet. Ezután már csak a (leendő) unokámra kell gondolnom, és okafogyottá válik a negatív érzelem.

Lényeges megemlíteni, hogy a haragot, a dühöt csak példaként választottuk a negatív érzelmek közül, a folyamatba ezek helyett bármilyen érzelem beilleszthető. Ugyanígy működik bizonytalanság, félelem, szomorúság, szorongás, kishitűség, bátortalanság és a többi esetében is.

Fontos, nem az érzelemmel foglalkozom ebben a lépésben, kizárólag a gondolattal. Gondolni pedig bármit képes vagyok.  Ez kizárólag döntés és önfegyelem kérdése. És gyakorlásé.

Elképzelhetem, hogy bemegyek egy szobába. Dühös, haragvó emberként megyek be. Viszem magammal az érzelmeimet. A szobában van egy asztal, vagy egy polc, ahová letehetem a csomagomat, és átsétálhatok egy másik asztalhoz (polchoz), ahonnét kedvemre válogathatok kikészített gondolatokat.  Magamhoz veszem őket, és a szemben lévő ajtón kisétálok a szobából. Közben a kiválasztott érzelmeket olvasgatom. Egy másik ember lép ki az ajtón, mint aki bejött.

Hatodik lépés (6.) Megélem a pozitív érzelmet.

Ha sikeresen eljutottam addig, hogy a negatív érzelmet pozitív érzelemre sikerült lecserélnem, akkor ez egy tapasztalat. Sikeresen megváltoztattam valamit, amire ezután is képes leszek, illetve ahogy a tapasztalataim száma és intenzitása növekszik, egyre inkább képessé válok. Megváltozik a tudatalatti programom. Ehhez a változáshoz alapvetően az érzelem megélésére van szükség, minél intenzívebb, minél erősebb az érzelem, annál határozottabb lesz a változás a programban. Nem kéne elhanyagolni ezt a lépést (sem), a lényegi változást az érzelmek kezelésében ez a lépés hozza.

Hetedik lépés (7.) Azonosulás az új érzelemmel. Megerősítés. Az új érzelmet azonosítom és azonosulok vele. Én egy hálás ember vagyok. Hálás vagyok a feleségemnek, a feleségemért, a gyerekeimnek, a gyerekeimért, a hála újra és újra betölt. Vagy lehet ez az érzelem a szelídség. Én szelíd ember vagyok. Telve vagyok szeretettel, öröm minden velem töltött pillanat. Azt a megerősítést, miután konkrétan megfogalmaztam, és újra és újra át is éltem, beilleszthetem a relaxációban végzett megerősítések közé.

Eddig tehát ingerlékeny, dühös ember voltam, most szelíd és kedves ember vagyok. Milyen nagyszerű.

Íme tehát a frászkarika, ami megszabadít a negatív érzelmek uralmától.

Szimbolikusan, a magunk módján igyekszünk ábrázolni a szabadulást, az újjászületést.