Készülj Ózd, jövünk!
A történet friss, néhány napos, alaposan felkavart és éget belülről. Kell, ezzel a tűzzel kezdjek valamit!
Levelet kaptam Ózdról, nagyon kedves olvasói levelet. Egy rövid részletét muszáj közölnöm:
„Úgy érzem magam olvasás közben, mint érezhette magát anno az ősember, mikor éjszaka kiment a barlangból kóborolni és egy villám egy pillanatra fénybe borította az égboltot. Fantasztikus ez a könyv! A mondanivaló, a tartalom, a stílus… fogadja a legmélyebb gratulációm! Valóban sikerült olyan irományt létrehozni, ami megváltoztathat egy életet és látásmódot.”
Válaszoltam, és váltottunk néhány gondolatot. Szó esett a férfi fiáról is, aki tehetséges sportoló, bár csak 11 éves, és Ózdon kevés a lehetőség, de szeretne velem találkozni, az segíthetné a gyermek karrierjét. Tudom, hogy egy konzultáció kedvéért fölutazni Budapestre, pláne Érdre fáradságos áldozat lenne, kevesen vállalják, hiszen akár egy egész napot rá kellene szánniuk, és tényleg, mit lehet elvégezni egyetlen találkozóval? Így aztán tettem egy ajánlatot: szervezzenek meg Ózdon egy Szülők Akadémiája találkozót! Gyűljön össze 30-40 ember, és helybe megyünk. Ez jó alkalom lenne a fiúval való személyes találkozóra is. A válasz már kevésbé volt reménykeltő:
Sajnos, egy nagyobb létszámú szülői összefogásra – ismerve a többi szülő hozzáállását – nem látok reális esélyt.
Így aztán felajánlottam, hogy használjuk a technikát a konzultációhoz: Skype-on fogunk kicsit beszélgetni a lehetőségekről.
Ez így elég szürke, és hétköznapi történet, nem igen a szám íze szerint való. Még akkor sem, ha általánosnak tekinthető. Dr. Pataki László Győzni tudni kell című könyvében olvastam a szerző saját történetét. Doktori disszertációra készült, a kollégái kételkedtek a sikerben:
„Emlékezetük szerint a nyitrai Tanárképző Főiskoláról eddig még senki nem szerzett doktori fokozatot. … ne érezzem magam túlzottan csalódottnak, ha nem járok sikerrel. Tanártársaim nehezen tudták elképzelni, hogy erőfeszítéseimet siker koronázza. Negatív beállítottságuk miatt maguk sem hittek abban, hogy hatással lehetnek saját sorsuk alakítására.”
Én tudom, hogy Nyitra vagy éppen Ózd nem szerepel a felkapott üdülőhelyek listáján, és talán nehezebb az élet, a boldogulás, mint frekventáltabb helyeken. De éppen ezért! Ha akarsz valamit az életeddel, ki kell emelkedned! Neked kell az első lenni, de te lehetsz a legjobb is. Ha hatással akarsz lenni a sorsod alakulására, meg kell változtatnod a negatív hozzáállásodat! Nincs más út.
Pataki írja le azt is, hogy szerinte mi a helyes sportolói hozzáállás. Idézem:
„Ha az ember valamit nagyon el akar érni, ha alaposan átgondolja, hogy mit kell annak érdekében megtennie, és azután keményen dolgozva meg is teszi, akkor a siker nem marad el.” A sportoló enélkül a beállítottság nélkül egyszerűen nem boldogul.
Ez a történet lecke a számomra is, sőt, elsősorban az én számomra az. Én nem sokat tehetek az ózdi édesapa helyett, önmagam helyében azonban igen. Elfogadhatom a képet, amit Ózdról festettek nekem, vagy dönthetek úgy, hogy a saját utamat járom. Én általában ezt a második módot választom. Így aztán eldöntöttem, hogy lesz Ózdon Szülők Akadémiája találkozó, és részünkről mindent meg fogunk tenni, hogy elültessük a sikeres szemlélet magvait. Nem tudom, hogyan, és honnan, de lesznek ebben partnereim. Tudom. Később majd beszámolunk a lelkesítő fejleményekről is. Mert így szokott történni, ha alaposan átgondoljuk, hogy mit kell ennek érdekében megtennünk, és ezután keményen dolgozva meg is tesszük azt: a siker nem marad el!